Buenos días a todos,

A tegnapi egész napos semmittevés és városban mászkálás után végül 21.25-kor felpakoltam magam a madridi gyorsra. Santa Apolónián igen komoly készülődés előzte meg a vonat indulását - hát igen, ez az egyetlen nemzetközi vonat, ami Lisszabonból indul. Végül is jogos, Madrid még nagyjából elérhető távra van, a többi város már inkább repülővel megközelítendő.

Az út elképesztően hosszú, és hát a 23 eurós turistaosztályra szóló ülőhelyes jegyemmel nyilván nem is tudtam túl sokat aludni - vigasztalt az olcsóság ténye legalább. Sikerült pont felébrednem, amikor Vilar Formosoban voltunk, ez a határállomás, úgyhogy el tudtam lélekben búcsúzni szeretett országocskámtól. :D 

Végül mindössze 40 perc késéssel futottunk be Madrid-Chamartín vasútállomásra, ahonnan egy laza 20 perces metrózással (átszállás nélkül, itten elég hosszúak a metróvonalak) meg is érkeztem a szállásra, amit még június végén lefoglaltam.

Perdóname, pero no tenemos ninguna habitación libre. Voy a llamar el otro hostal en el quinto piso, creo que ellos tienen una...

A hostel néni ezzel kezdett. "Elnézést, nincs már több szabad szobánk. Felhívom az ötödik emeleti hostelt, asszem nekik van egy". Ergo lefoglaltam a szobát, de mivel a srác, aki abban a szobában lakik, nem költözött ki hanem még marad egy kicsit, ezért nekem nincs hely. Értve.

Az ötödik emeleti hostelben egy nagyon kedves nő fogadott, aki végül fájdalomdíjként egy saját fürdővel rendelkező, légkondis, egyágyas szobában szállásolt el, természetesen ugyanazért a pénzért (3 éjszakára 78 euró). Szóval végül is jól jártam.

A nap felfedezése: még mindig beszélek spanyolul. :D 

Most pedig alszom, az ágy kényelme azért kicsit jobb mint a vonaté. Délután jelentkezem (vagy nem).