Na, végre van egy kis időm írni. Igazából lett volna az elmúlt napokban is, de inkább ráfüggtem újra a Sid Meier’s Civilization IV-re (szia Réka! :D ). Szóval nem írtam.

Nem történt sok különös ezen a héten by the way. Tegnap volt egy vezetett túránk Porto történelmi belvárosában, lementünk Ribeirába, aztán kiültünk sörözni a srácokkal. Kicsit hülyén hangzik ez a srácok, főleg, hogy az átlagéletkor erősen 30 fölött van. :D

Szóval a srácok. Mostanra abszolút kialakult a csoporton belül egy kisebb csoport, akik mindig együtt reggelizünk, együtt ebédelünk, ebéd után együtt megyünk valahová, meginni egy jó sört, vagy csak enni egy fagyit, vagy csak nem tudom. Bármi. Arra gondoltam, hogy itt az idő bemutatni őket, csak hogy nagyjából képbe legyetek azzal kapcsolatban, hogy kikkel is töltöm az időm nagy részét.

Az első bemutatnivaló ember Rosalia. Spanyolországból, azon belül is Murciából jött. Egy negyvenes angoltanárnő, aki elvált, és minden nyáron kijön egy ilyen kurzusra, ami neki egyszerre nyaralás, egyszerre a „jó pap holtig tanul” elv gyakorlatba ültetése is. Igazán jó társaság, jó ötletei vannak, a kis csapat egyik lelke.

Viviana kb. ugyanolyan idős, mint az előbb említett Rosalia. Argentínából származik, de 25 éve Olaszországban él, és fordítóként dolgozik. Kb. ugyanolyan a személyisége, mint Rosaliáé, bár kissé kevésbé érdeklődő.

Fabián a társaság következő lelke, ő mondjuk inkább hozzám áll közelebb korban, úgy 26-28 lehet. Venezuelai, de 2 éve Portóban él már. Bölcsész, nagyon művelt, ugyanakkor nagyon vicces is. :D

Sara, a személyes kedvencem, persze azért, mert tud magyarul. :D Ő mondjuk csak 19, de élt már Svédországban, Portugáliában, Angliában, Franciaországban, és Magyarországon. Az állatokkal csak svédül tud beszélni, számolni magyarul szokott, a testvérével svédül beszél, az apjával portugálul, az anyjával arabul. Lenyűgöző.

A két galego csaj, Mara és Catuxa határesetek, annyit nem lógnak velünk, de azért ők is a társaság tagjainak számítanak. Ők évek óta Londonban éltek, azonban most ideköltöznek Portóba, már megvan az albérletük is. Itt fognak dolgozni. Két harminc körüli csaj, nagyon jó arcok, és hát, lévén galegók, viszonylag jól beszélnek portugálul, és nagyon gyorsan tanulnak.

Kaori az utolsó tag, ő japán. A férje portugál, és két gyerekükkel itt laknak Portóban, hogy a gyerekek megtanuljanak portugálul. Két-három évet maradnak még, aztán visszaköltöznek Tokióba. Ő a legérdekesebb tagja a társaságnak, lévén japán, és hát eléggé különbözik tőlünk. Mindig imádjuk hallgatni a sztorijait a japán és a portugál kultúra különbségeiről. Ebből a szempontból én is egyfajta furcsaság vagyok a csoportban, mert ugye rajtam meg Kaorin kívül valamilyen szinten mindenki ugyanahhoz a latin kultúrkörhöz tartozik, ergo engem is mindig szeretnek hallgatni, amikor Magyarországról beszélek, hiszen azért sok mindenben különbözik.

Na, ennyit rólunk.

Amúgy ma végre kipróbáltam a francesinhát, ami tulajdonképpen egy sonkás-főtt disznóhúsos hatalmas szendvics, az egész sajttal bevonva, megsütve és szósszal leöntve, mindez sült krumplival. Kb. 5 órája ettem meg, és azóta sem nagyon tudok kajára gondolni, de mozogni sem. :D Tegnap meg bacalhaut ebédeltem, ami tőkehal, és itt nemzeti kajának számít. Az is nagyon zsír volt, bár nekem, mint abszolút nem halevő embernek, azért fura.

Holnap pedig újra vonatra szállok, hogy Viana de Casteloba utazzak, holnapután Guimarães az útícél. Ma fogtam fel, hogy tulajdonképpen 12 nap múlva már Madridban leszek (megláttam a vonatjegyem), és az már az utolsó előtti állomás, onnan már csak Budapest :( Kicsit kezdek pánikolni. :D Az első pár nap lassan telt, sajnos egyre gyorsulnak a dolgok. De ha máskor nem is, legkésőbb jövő nyáron tuti visszajövök, már csak az megérte azt a rohadt sok pénzt, amit elköltöttem, hogy ezeket az embereket megismerhettem. :)

Ennyit mára.

Até logo! ;)