Nem is olyan rég olvastam egy EU-s gyorsjelentést, ami az egyes országok vasúti személyszállításbeli helyzetét elemezte. Ebben a portugál vasutat Európa 3.-4. legrosszabbjaként tüntették fel. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden vonat lassú, szakadt és koszos, sokkal inkább azt, hogy ritkán járnak, szarok a csatlakozások és kevés helyre lehet eljutni. Namost, amióta itt vagyok, azért úgy hat-hétszáz kilométert már megtettem vonattal, úgyhogy van némi benyomásom.
Egyrészt, igen, tiszták. És kényelmesek. És mindegyiken van légkondi. És nem is olyan lassúak. Ellenben amint kimegy az ember a városok vonzáskörzetéből, máris olyan lehetetlen feltételekkel találja szemben magát, hogy azonnal elkezdi visszasírni a jó öreg MÁV-ot. Teszem azt, a Douro völgyében jártam múlt héten, és reggel van egy vonat 7.15-kor, majd 9.15-kor, majd 15.15-kor. Közben semmi. Busz sincs (bár az mindegy, úgysem szállnék fel rá :D ).
Ma Viana do Casteloban jártam, és olyan fél 1 körül úgy döntöttem, hogy nem dacolok tovább a köddel, hazajövök. Igen ám, de vonat csak 15.15-kor volt, úgyhogy mégis maradhattam még élvezni a 16 fokot és a sűrű ködöt. Fantastic. :D
Szintén mai történet a következő. A vonat amivel kimentem Vianáig, egy nemzetközi vonat, Vigoig közlekedik (Spanyolország). A portugál vasút honlapján meg tudod nézni a menetrendet, ugyanakkor jegyet csak az IC-kre és az AP-kre lehet venni (AP = Alfa Pendular, IC-nél eggyel magasabb kategória). Ergo, bár a rendszer képes lenne jegyet adni, ezt ők kényelmi szolgáltatásnak tekintik, és csak az IC/AP-re engedi megvenni. Okay, beletörődtem. Ugyanakkor, mivel a vonat nemzetközi, ezért a spanyol vasút oldalán is utánanéztem, és ott viszont lehet rá jegyet venni. Ergo portugál belföldi útra a spanyol vasút oldalán kell a jegyet megvenni. Fuck logic.
A jegyem az első kocsi 31-es ülésére szólt, ki is mentem hajnalok hajnalán (még 8 óra sem volt, az itt még simán éjszakának számít :D ) Porto-Campanhã vasútállomásra, és döbbenten tapasztaltam, hogy a 3 részes vonatból az első kocsi, ahová a jegyem szólt, le van zárva. A kalauzt megkérdeztem, aki azt válaszolta, hogy igen, le lesz zárva a kocsi, tehát keressek helyet a másik két kocsiban. Csakhogy ezekben a kocsikban az összes helyjegy el volt már adva, ergo minden hely foglalt volt. Ki is tört a forradalom, mindenki kiabált (ami még semmit sem jelent, hiszen minden élethelyzetben kiabálnak), és jogorvoslatot kértek a kalauztól.
A probléma a következő volt: az első kocsin elromlottak az ajtók. Ergo, ha oda beengedtek volna minket, akkor csak úgy tudtunk volna leszállni, hogy átmegyünk a második kocsiba, és ott igénybe veszünk egy ajtót. Úgy gondolták tehát, hogy megspórolván ezt a kemény tizenöt méteres sétát, szívesebben állnánk inkább másfél órán keresztül, miközben az első kocsi full üresen közlekedik, hiszen ELROMLOTTAK AZ AJTÓK! Hosszas győzködés után a kalauz végül kinyitotta a kocsit, ahová a jegyünk szólt, és figyelmeztetett minket, hogy nagyon nehéz lesz majd leszállnunk. Nyilván, hiszen legalább 15 métert kell sétálnunk majd az ajtóig. Borzasztó.
Szervezésből tehát egyes. Tulajdonképpen még a MÁV-nál is sokkal rosszabbul tudnak teljesíteni néha. :D
Visszafelé is akadt probléma természetesen. Úgy van a rendszer, hogy 25 év alattiaknak 25% kedvezmény jár. Vianában kértem a jegyem, bemutattam a személyim, majd a jegypénztáros közölte, hogy nem tudja, hogy mi ez. Mondtam neki, hogy ez egy személyi, meg hogy Magyarországon lett kiállítva, meg hogy magyar vagyok, meg hogy nézze már meg hogy 1992, hát persze hogy még csak 23 vagyok, de kellett győzködni picit, bár végül kiadta a jegyet. Sok a gond vele amúgy, hogy a magyar személyire mindent csak magyarul írnak rá, és ez fejtörést okoz nekik. :D
Odafelé ismét megismerkedtem egy útitárssal, akivel együtt üvöltöztünk a kalauznak hogy nyissa ki a kocsit. Egy kedves 50-60 közötti hölgy volt, Vianába ment a lányához, mert az unokájának szülinapja volt. Megérezte az akcentusomon, hogy nem idevalósi vagyok, de nem mulasztott el dícséreteket osztogatni ( o Senhor fala português muito bem = az Úr nagyon jól beszél portugálul). Mikor leszálltunk, jött a lánya, akinek bemutatott ( ele é a minha companhia de viagem = ő az útitársam), majd puszikkal köszöntek el, és sok sikert kívántak a továbbiakra. Továbbra is bírom az itteni embereket. :D
Délután még hadakoztam egy kicsit a buszokkal (milyen már, hogy az utolsó 207-es busz, amivel a vasútállomásról közvetlen haza tudok jönni Fozba, szombaton 15.18-kor megy? Ez nem élet így, Mónikám!), aztán hazajöttem, és úgy bealudtam, hogy mire felébredtem, már minden környékbeli bolt bezárt. Szóval feltúrtam a hűtőt, és egy abszolút nem finom mirelit csibeburgert ettem, azóta is fáj rágondolni. :D
Most pedig irány tanulni, kedden vizsga, szerdán prezentálok (természetesen a görög válságról, hát mi testhezállóbb témát találhattam volna? :D ), aztán lassan vége. Fáj kimondani, nagyon begyorsult az idő mostanában, és durva, hogy két hét múlva ilyenkor már Madridban leszek, és rá egy napra már megyek haza… Az vigasztal, hogy tuti visszajövök. :)
Ennyit mára. Até já!
