Lassan búcsút kell inteni az Ibériai-félszigetnek, szóval az egyik szemem sír, a másik nevet. :) 

Tegnap egész nap a városban mászkáltam, megtekintve néhány érdekességet, mint pl. a Teleférico, ami egy kabinos felvonó, és egész fasza kilátás nyújt a városra.

Aztán a királyi palota, amibe még mindig nem mentem be, de kívülről már háromszor is megnéztem :D 

Aztán a Puerta de Atocha, ami a legnagyobb vasúti pályaudvar itten, és aminek a csarnokát egy hatalmas pálmaházzá alakították.

Ma pedig úgy döntöttem, hogy mégsem mehetek úgy haza, hogy nem próbálom ki a spanyolok nagysebességű vonatainak egyikét (úristen, mennyire bántam volna utólag), úgyhogy elutaztam Toledóba. A sebességről annyit, hogy a cca. 80 kilométeres utat odafelé 29, visszafelé 24 perc alatt teljesítettük, ami azért elég jó, főleg a Budapest-Keleti - Zagyvapálfalva út 121 kilométerére vetített 2 óra 29 perces menetidővel összevetve. Jó, abban van egy átszállás is, problem explained, a MÁV is fantasztikus. :D 

Amúgy Toledo egészen szép hely, csak az idő az megint fenomenális volt, egész nap 34-36 fok, ami ugyebár a napon sima 45, így hát literszám toltam be a folyadékot, hogy ne száradjak ki. :D Ennek ellenére abszolút megérte, a középkori hangulat kifejezetten tetszett. :)

Hát ennyi volt az elmúlt két nap termése. Ma még hátravan a Parque del Retiro, holnap a Bernabéu (mit meg nem tesz az ember a barátaiért ugyebár), aztán 20.45-kor megyen a repülő Budapestre. 

Az az igazság, hogy igazából kicsit örülök, hogy végre hazamegyek, mert főleg az utóbbi hét nagyon sűrű volt, és már eljutottam az agyi fáradtság olyan szintjére, hogy aludni sem bírok. :D Mármint, ez a gyakori nyelv- és kultúraváltás (és igen, Porto és Lisszabon is ég és föld, kb. mintha nem ugyanabban az országban lennének) már kezd lefárasztani, és igen, szeretnék pihenni egyet a saját ágyamban, szeretnék vízipipázni a barátaimmal, szeretnék megenni egy doboz tejfölt, szeretném, ha anyukám főzne egy gulyáslevest, sőt, még dolgozni is be szeretnék menni. Egy kis megszokott életet szeretnék. Aztán majd egy hét múlva már jönnék vissza, ahogy magamat ismerem... :D 

Egy szó, mint száz, elképesztő volt ez a hónap, minden percét imádtam. És még van belőle 28 óra.