Hát lezártuk az elmúlt háromhetes periódust. Ezt a posztot már Lisszabonból írom, a fullos kis szállásomról - egy laza 16-18 négyzetméteres, patentul kinéző szoba, vadiúj bútorokkal, síkképernyős tv-vel, felújított fürdőszobákkal (amik mondjuk shared bathroomok, de hát koliból jöttem, tehát nem gáz :D ), viszonylag elfogadható wifivel, ingyen kávé és tea, és mindemellé 4 éjszakára 89 euró úgy, hogy 3 perc sétára van egy metrómegálló, ergo egy pillanat alatt bent van az ember a központban. Zsír.

Reggel elég depressziós voltam, este összerámoltam nagyjából a cuccaim, de reggel nem bírtam tovább aludni 8-nál, mert az járt a fejemben hogy biztosan ott fogok valamit hagyni :) Úgyhogy leugrottam a boltba, vettem Luísának egy üveg bort, hogy mire hazaér, várja őt valami ajándékocska a hűtőben, aztán összecuccoltam, lefényképeztem a lakás részeit (mert azért emlékezni kell valahogy, nem?), aztán bámultam egy darabig az óceánt a szobaablakból, majd a lelki búcsú után kimásztam a vasútállomásra, ahol nagy meglepetésemre máris összefutottam egy csoporttársammal, a svéd-portugál, magyarul beszélő Sarával. Úgyhogy még egy kicsit dumálgattunk, aztán 3 óra utazás, majd a nagy kulturális sokk.

Lisszabon.

A metróra szerettem volna jegyet venni, de 20 eurósnál kisebb bankjegyeket fogad csak el. Tippeljetek, milyen bankjegyek voltak nálam kizárólag? :D Bankkártyát sem fogadott el, azt írta hogy unknown, úgyhogy mehettem is felváltani a 20 eurósom, hogy azután az üzemen kívüli mozgólépcső helyett a 25 kilós bőröndkémmel lemásszak egy lépcsősoron, majd a falatnyi kis metrószerelvényre feltuszkoljam magam másik kétszáz ember közé. 

Aztán átszállás egy másik metróra (mozgólépcső, HOL VAGY?!?), majd fel a felszínre (hahóóó, mozgólépcsőőő, leszakad a karom), majd megérkezés a szállásra, ahol a 2. emeleten van a kis szobám, de nincs lift (hál'Istennek a recepciós volt olyan rendes, hogy felcipelte helyettem :D ).

Úgyhogy most rövid pihi, aztán céltalan bolyongás az új helyen. A kezdeti nehézségek ellenére már most érzem, hogy fogom szeretni: az ablakon beszűrődő utcazene máris enyhíti a kis haragom. :) 

Az már most feltűnt, hogy igaza volt Vivianának tegnap, amikor azt mondta: Lisszabon LASSÚ. Valóban. A metrót egy mozgássérült teknős is könnyen megelőzi az alagútban, a villamosok is csak lépésben mennek (és nagyon kicsik, és ritkán járnak, ergo simán megesik hogy nem fér fel az emberfia), az emberek is csak andalognak az utcán, és a - természetesen itt is arcképes - egy napnál hosszabb időtartamra érvényes buszbérleteket 10 MUNKANAP ALATT állítják ki. Ergo ha most akarok egy havi bérletet, jövő utáni péntekre már várhatom is az elkészültét. Sürgősségiben plusz pénzért EGY MUNKANAP alatt készül el - Portóban kb. 5 perc volt nekik megoldani a dolgot, lévén egy mágneskártya az egész amire ráteszik az arcképed...

Mindegy, az első benyomások mindig eltúlzottak és hamisak, plusz annyira tetszett Porto hogy most úgyis mindenből azt akarom kihozni, hogy ott mennyivel jobb volt. Legalább ismerem a hibáimat... ;) 

Adéus amigos, holnap megírom az első real tapasztalataim :)