Bizonyára álomkóros lettem. Legalábbis ezt jelentheti az, hogy éjfélkor már, és tizenegykor pedig még aludtam, majd délben kimásztam a városba, és fél háromkor már annyira álmos voltam, hogy haza kellett jönnöm. :D

Átadtam magam a lisszaboni életérzésnek. Mármint a lustaság terén. :D

Amúgy elképesztő hangulata van ennek a városnak. Ma két célpontot néztem ki, a São Jorge várat, ahová végül nem mentem be, csak kívülről néztem meg, meg a gloriai siklót, amivel a Bairro Alto nevű városrészbe lehet felmenni, ahonnan nagyon fasza a kilátás a város többi részére. Ezen kívül pedig csak céltalanul sétáltam, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, lévén sok olyan dolgot láttam, amit amúgy nem néztem volna meg.

És bizony ezek, a turistautaktól távolabb eső kis utcácskák azok, ahol az igazi lisboeták élnek, és engem ez a rész érdekel a legjobban. :)

Délután pedig random felszálltam a 18-as villamosra, és kimentem vele a világ végére, majd vissza, egy jó kis szocio-túrát téve a város kevésbé fejlett részein.

Aztán találkoztam az egykori portugáltanárommal, Patríciával, aki most már inkább barát, mint tanár. Egy éve láttuk egymást utoljára, amikor visszaköltözött ide, de mégis, semmi nem változott. Ittunk egy jó kávét a Café A Brasileirában, ami az egyik legfancybb kávézó Lisszabonban, majd néhány Pastel de Natát is ettünk (ami egy tradicionális portugál süti, nagyon finom ^^ ). Közben beszélgetés Magyarországról, Budapestről, Portóról, a nosztalgiáról, mindenről, ami eszünkbe jutott. Egy másodpercig nem tudtunk csendben maradni. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó lesz majd megint találkozni. :)

Holnap újabb váltás, este irány Madrid, már fél lábbal ott vagyok. Már beszéltem a szállással is, spanyolul, remélem, nem lesz olyan nehéz a váltás. :D Rá vagyok pörögve nagyon a dologra amúgy, érzem, hogy Madrid is nagyon fasza lesz… :D

Áh, minden kétséget kizáróan ez volt életem eddigi legjobb nyara (eddig, és még van egy hónap). Persze minden nyárról ezt mondom. :D